4. fejezet

Remélem ide megjön a 2 komi. fontos lenne a véleményetek.




Azt hiszem...vagyis nem tudom...






/Rachel szemszöge/

Teljesen magával ragadott a zöldes szeme. El sem hittem, hogy őt látom magam előtt és ráadásul mellette Robert ült. maga volt a lehetetlenség számomra. Majd Kellan veregetett vállba és elkaptam Jackson Rathbone-ról a szememet.
- Bejön mi? - rá pillantottam és egy csibész mosoly húzódott arcán.
- Mi? Nem...Hagyjál. Nem jön be! - mondtam és újra a rajzomra koncentráltam.
Kellan felnevetett majd leült a haverjaihoz. Sokan megnéztek az osztálytársaim közül de én csak rajzolgattam tovább. Már készen voltam mikor letettem a tömböt. Szóltam a tanárnak aki elvette és visszaküldött a suliba. Összepakoltam. Gyorsan oda pillantottam még a padhoz ahol ők ültek. Majd felálltam és elindultam.
- Segíthetek?
Hirtelen jött a hang és a hozzá tartozó kéz is. A szívem megugrott annyira megijedtem. De amint megláttam az éppen napszemüveget feltoló Jackson lenyugodtam.
- Bocsi ha megijesztettelek. Rachel vagy ügye?
- Igen... - mondtam kicsit halkan. - De..honnan tudod a nevem?
- Kellan mesélt rólad.
Ezen csak mosolyognom kellett. Ő is csak mosolygott majd óvatosan felém nyúlt és kivette a hónom alá tett hatalmas mappát. Elengedtem majd ő is feltette a másik oldalára és elindultunk. Hirtelen nem tudtam mit gondolni. Ilyen úriember lenne vagy csak behálózni akar, hogy egy újabb trófea legyek neki? Nem tudom de remélem józan tudok maradni a közelében míg mellettem van. Lassan haladtunk az utcákon a suliig. Nem szólt hozzám és én sem hozzá. A sulinál mosolyogva nyújtotta nekem a mappát. Elvettem tőle.
- Remélem még találkozunk! - mosolygott rám.
- Én is! - válaszoltam kicsit hülyén.
Nagyon is égő volt a viselkedésem. Már én magam is cikinek éreztem magam. Láttam arcán, hogy hezitál. Majd hátat fordított és elment. Én magam sem értettem. Sőt...Kicsit össze is zavart a dolog. Bementem és elpakoltam a cuccaimat. Lementem a könyvtárba és leültem az ablakhoz. Teljesen össze voltam zavarodva. Fejemet az ablaknak döntöttem.
Hezitált valamin. De mégis min? Azon, hogy mennyen vagy sem? Azon, hogy felszedjen vagy sem? A kérdések kavarogtak bennem és a válaszok sehol sem voltak. Kicsit megijedtem, hogy mi is van most de hamar kirázott a csengő és már siettem is órára. A terembe érve az osztály már bent volt. Mindenki engem nézett. Roppant kellemetlen volt. Lehajtott fejjel vonultam végig egyenesen a helyemre.
Amint vége lett az óráimnak összepakolva a cuccaimat megindultak kifelé.
A barátnőim már otthon vannak. A mázlisták. Amint kiértem a kapunk meghökkenve vettem észre a rám féloldalasan mosolygó Jackson-t.
- Hát te mit keresel itt? - kérdeztem kicsit csodálkozva.
- Azt hiszem találkozunk... - mosolygott rám.
Én is csak mosolyogtam rá. Most nem kérdezett semmit sem csak elvette tőlem a mappát és elindultam majd ő csak szorosan mellettem haladt. Roppant jól esett, hogy ennyire közel van hozzám.
Az utcán rengeteg ember bámult meg. Kicsit megijedtem de csak lehajtott fejjel haladtam és néha-néha felpillantottam.