6. fejezet

Flóra én tudom, hogy magunknak írunk de én jobban szeretem ha véleményeket is kapok mert abból tudom igazán, hogy tetszik vagy sem a blog. Másrészt ha most nem jön kettő akkor szerintem vagyis tuti biztos, hogy blogzárás lesz!



Vacsora!

Bezárkóztam a szobámba majd már neki is láttam letusolni. Sietnem kellett de nagyon. Eldöntöttem, hogy önmagam leszek és nem fogok senki kedvéért sem megváltozni vagy máshogy kinézni. Egy leopárd mintás nadrág, fehér topp mellett döntöttem. Felvettem majd csak kivasaltam a hajamat. Kivettem a vajszínű magas sarkút és felvettem. Néhány kiegészítőt is vettem fel aztán csak a táskámba tettem pár cuccot meg kis pénzt is. enyhe sminket is tettem fel majd egy kis kardigánt kaptam magamra. Kimentem a nappaliba és Kellan meg Brit még mindig ott voltak csak most Lillyan is itt volt. Meghökkenve nézett végig rajtam. Nem mindennapi öltözet ez nekem csak a szebb napokon szoktam így öltözködni. Letettem a táskámat és a kulcsaimért mentem. Felkaptam majd belehelyeztem a táskámba és leültem Lillyan mellé a kanapéra és csak néztem az ifjú szerelmeseket. Persze magamban jókat mosolyogtam az egészen.
- Hamar csengettek is. Gyorsan ajtót nyitottam de nagy meglepetésemre Tom állt az ajtóban.
- Hát meg mit keresel itt? - kérdeztem.
- Lillyan.
Beengedtem és már láttam, hogy ölelgetik egymást. Remek. Engem ezekbe már bele sem avatnak. Kicsit szarul esett. Majd valaki megköszörülte a torkát és mind oda kaptuk a fejünket. Jackson mosolyogva nézett rám. Felkaptam a táskámat és láttam ahogy végigmér. Tomi döbbenten figyelte őt.
- Majd jövök. - mondtam. - De ha lehet mindent hagyjatok épségben!
Persze ezen csak nevettünk de már mentünk is. Bezártam az ajtót majd már mentünk is lefelé. Kicsit féltem, hogy mi is lesz de azért jóleső érzés töltött el. Amint kiértünk Jackson kinyitotta nekem a kocsija ajtaját és beültem. be is tette majd ő is leült mellém. Elindultunk és én csak az ablakon néztem kifelé. Kicsit zavarban volta a helyzettől.
- És mit tanulsz? - kérdezte hirtelen.
Egy pillanatra rá néztem majd csak előre.
- Hát grafikusnak de nem hiszem, hogy ezen a területen fogok majd elhelyezkedni.
- Hát nem láttam a rajzaidat, de ha ilyen egyetemre jársz akkor biztos ügyes vagy.
- Nem is. - mosolyogtam.
- De ha nem az a terület akkor mi?
- Az írói szakma is nagyon érdekel vagy egy festő.
- Mind a kettő nagyon jó. - mosolygott rám.
Nem kérdezett és én sem tőle. Majd láttam, hogy egy elég puccos étterem elé parkolt le. Rajta is csak farmer meg egy kék ing volt.
- Ez komoly? - mutattam az étteremre.
- Nem jó? - kérdezte aggódva.
- De csak ez rohadt drága másrészt meg nem is ennek a helyhez valóan öltöztem fel.
- Nem is igaz. Gyönyörű vagy! - mondta mitől én teljesen el is pirultam.
Kiszálltunk majd kezét nyújtotta felém és belekaroltam. Mosolyogtunk ezen de nagyon jól esett. beérve Jackson egy eldugott helyet kért nekünk. Láttam ahogy jó pár ember végig mér ami kicsit sem volt nekem kellemetlen helyzet.
***
A vacsora után Jackson fizetett de még nem akart menni így elindultunk sétálni. De előbb a táskánkat betettük a kocsijába. Út közben Jackson feszült volt. Láttam rajta. Hamarosan kezét megéreztem amit megfogja a kezemet. Rá pillantottam és ő kicsit félőn de rám mosolygott. Én is csak mosolyogtam rá. Elég hűvös volt már. Jackson gondolom látta rajtam, hogy fázom. Elengedte a kezem és csak átkarolta a derekamat, ezzel teljesen összeérintve minket. Elpirultam ez nem kétség. De nagyon is jól esett. Hamar egy parkba értünk és leültünk a padra. Jackson nem engedett el csak közelebb húzott magához és mind két kezével átölelt. fejemet a vállára hajtottam. Óvatosan felnéztem rá és ő is engem nézett. kicsit feljebb emeltem a fejem és azonnal megcsókolt. Gyengéd volt és nem erőszakos. Lágyan szinte már féltve csókolt majd óvatosan nyelvét számba tette és ettől én is felbátorodtam egy kicsit. csókoltuk egymást míg el nem fogyott a levegőnk. Aztán eltávolodtunk és csak mosolyogtunk egymásra. Egyik kezemmel én is átkarolta a derekát majd csak öleltük egymást a padon.
Hamar paparazzók is észrevettek minket.
- Ideje lenne menni! - mondta Jackson.
- Van benne valami.
Felálltunk majd összekulcsolt kézzel siettünk vissza a kocsijához. beültünk nagy nehezen a kocsiba és már mentünk is.
- Jackson lehetne egy kérésem?
- Neked akármennyi.
- Két srác is van nálunk...
Hallottam ahogy nevet ezen.
- És nem akarod egész este őket hallgatni mi? - kérdezte.
- Hát nem éppen ez az esti tervem.
- Semmi baj. Én szívesen látlak. Majd alszom a kanapén.

5. fejezet

Kérek mindenkit, hogy komizzon...fontos lenne.


Igazi arc, ajánlat...






De amikor felpillantottam láttam, hogy engem néz. Kicsit bezavart a dolog hiszen neki ott a barátnője Ashely...Hamarosan temérdek fotós kezdett el felénk sietni.
- Baszki. - káromkodott el Jackson. - Melyik ház?
Gyorsan megmutattam és már siettünk is, vagyis inkább futottunk. Amint a házhoz értünk volt ott egy pár fotós de gyorsan bementünk a lépcsőházba. Jackson kicsit kapkodta a levegőket. Vicces volt nézni. Mosolyogtam csak ezen.
- Nem vicces ám! - mondta.
- Nekem az....- mondtam nevetve.
- Akkor most...Zavarhatlak egy kicsit míg megunják? - kérdezte.
Arcán láttam, hogy kicsit meg van szeppenve. Nagyon édesen állt neki.Kicsit bólintottam. Ő láttam, hogy egy kicsit elmosolyodik. Elindultam a lépcsőn és ő követett is. Egy lépéssel jött mögöttem. Amint az ajtónk elé értünk lenyomtam a kilincset és az ajtó nyitva volt. Bementünk majd hallottam, hogy az egyik barátnőm kezéből kiesik valami ami a földre hullva darabokra tört.
- Oké. Először Kellan jön, most Jackson. Mi van itt?  - kérdezte kicsit idegesen Lillyan.
Jackson csak mosolygott ezen. Majd meghallottam a jóleső nevetéseket.
- Na...Briana ma tuti felnőtt lesz! - nevetett Lillyan.
- Akkor ma este inkább lelépek! - mondtam kicsit undorodva. - Kérsz inni, enni?
- Inni.. - mondta Jackson.
Lillyan elvonult mi meg bementünk a konyhába. Jackson letette a mappámat majd leült egy székre. Kivettem a kólát és két poharat. Öntöttem magunknak majd felvettem a cuccaimat és elindultam a szobám felé. Jackson végig a nyomomban volt. Amint beléptünk a gyomrom is görcsbe rándult. Nem értettem a reakciómat de biztos volt épeszű magyarázat rá. Jackson természetesen, hogy tetszik nekem de azért szerelmes nem nagyon leszek belé mert hát semmi esélyem nála. Bár jelen pillanatban az is álom számomra, hogy itt ül a szobámban az egyik széken. Kezem hirtelen izzadni kezdett majd kicsit remegett is.
- És mi a terved estére? - kérdezte hirtelen.
- Nem tudom... - gondolkodtam el.
- Volna kedved... - akadt el egy kicsit a mondatában. - Velem vacsorázni?
Teljesen földbe gyökereztem a kérdéstől. A gyomromban pillangók ezrei röpködtek de mégis bűntudatom volt. Hiszen neki van egy gyönyörű barátnője.
- Jól hangzik de...
A fenébe...Nem tudok mit mondani.
- De ott van Ashley. - sóhajtotta fel.
Nem értettem ezt a reakcióját. Hiszen a csaj maga a gyönyör.
- Mutatok valamit. Szabad a gépet?
Bekapcsoltam neki majd odaült mellém az ágyamra. A közelsége maga volt a gyönyör. Gyomrom lassan akkora lett mind egy borsó. Ideges voltam. Jackson gyorsan keresgélt valamit majd felém fordította a képet. Egy cikk volt benne tele lesifotós képekkel. Elolvastam és végig is néztem. Meglepetésemre Ashely volt az egy másik sráccal amint éppen csókolóztam és eléggé tapogatják egymást. Meghökkenve és egy picit undorodva néztem a képeket. Lecsukta a gépemet.
- Hát ennyit a szeretetről. - sóhajtotta fel.
- Eddig azt hittem tökéletes egy páros vagytok. De Ash...
- Jaj ne! Mindenki ezt mondja pedig én nem szeretem őt! Már nagyon régóta szakítani akarok vele de nem mertem megtenni.
Láttam, hogy lesüti szemét. Nem is tudtam, hogy Jackson Rathbone ilyen. És hogy alig ismer de elmondja az olyan dolgokat amit talán nem velem kéne megbeszélnie.
- Oké...Benne vagyok a ma estében.. - mondtam.
Tudom, hogy életem egyik legnagyobb baklövése ez tőle de muszáj megtennem. Nem tudom miért de ha nem is leszek belé szerelmes legalább egy kis támaszt adok neki. Nem a legjobb de sajnos ennél többet én sem tudok tenni. Hirtelen rám nézett döbbenten. Majd egy kis mosolyt húzott arcára. Ezen nekem is mosolyognom kellett. Felállt és nehezen bár de elköszönt és megölelt. Nagyon is jól esett. Amint elment kicsit dörmögtem majd halkan sikítottam az idegességtől. Bementem a nappaliba és kifeküdtem a kanapén. Briana és Kellan ölében volt és engem figyeltek.
Nem mondtam semmit sem. hirtelen megszólalt...gondolom Kellan telefonja.
Igazam is lett. Elővette majd kicsit csodálkozva de felvette.
- Oké átadom. - ennyi volt és már letette. - Hétre jön érted!
Ránéztem az órára és szó szerint lefordultam a kanpéról. Feltápászkodtam és rohantam is a fürdőbe.

4. fejezet

Remélem ide megjön a 2 komi. fontos lenne a véleményetek.




Azt hiszem...vagyis nem tudom...






/Rachel szemszöge/

Teljesen magával ragadott a zöldes szeme. El sem hittem, hogy őt látom magam előtt és ráadásul mellette Robert ült. maga volt a lehetetlenség számomra. Majd Kellan veregetett vállba és elkaptam Jackson Rathbone-ról a szememet.
- Bejön mi? - rá pillantottam és egy csibész mosoly húzódott arcán.
- Mi? Nem...Hagyjál. Nem jön be! - mondtam és újra a rajzomra koncentráltam.
Kellan felnevetett majd leült a haverjaihoz. Sokan megnéztek az osztálytársaim közül de én csak rajzolgattam tovább. Már készen voltam mikor letettem a tömböt. Szóltam a tanárnak aki elvette és visszaküldött a suliba. Összepakoltam. Gyorsan oda pillantottam még a padhoz ahol ők ültek. Majd felálltam és elindultam.
- Segíthetek?
Hirtelen jött a hang és a hozzá tartozó kéz is. A szívem megugrott annyira megijedtem. De amint megláttam az éppen napszemüveget feltoló Jackson lenyugodtam.
- Bocsi ha megijesztettelek. Rachel vagy ügye?
- Igen... - mondtam kicsit halkan. - De..honnan tudod a nevem?
- Kellan mesélt rólad.
Ezen csak mosolyognom kellett. Ő is csak mosolygott majd óvatosan felém nyúlt és kivette a hónom alá tett hatalmas mappát. Elengedtem majd ő is feltette a másik oldalára és elindultunk. Hirtelen nem tudtam mit gondolni. Ilyen úriember lenne vagy csak behálózni akar, hogy egy újabb trófea legyek neki? Nem tudom de remélem józan tudok maradni a közelében míg mellettem van. Lassan haladtunk az utcákon a suliig. Nem szólt hozzám és én sem hozzá. A sulinál mosolyogva nyújtotta nekem a mappát. Elvettem tőle.
- Remélem még találkozunk! - mosolygott rám.
- Én is! - válaszoltam kicsit hülyén.
Nagyon is égő volt a viselkedésem. Már én magam is cikinek éreztem magam. Láttam arcán, hogy hezitál. Majd hátat fordított és elment. Én magam sem értettem. Sőt...Kicsit össze is zavart a dolog. Bementem és elpakoltam a cuccaimat. Lementem a könyvtárba és leültem az ablakhoz. Teljesen össze voltam zavarodva. Fejemet az ablaknak döntöttem.
Hezitált valamin. De mégis min? Azon, hogy mennyen vagy sem? Azon, hogy felszedjen vagy sem? A kérdések kavarogtak bennem és a válaszok sehol sem voltak. Kicsit megijedtem, hogy mi is van most de hamar kirázott a csengő és már siettem is órára. A terembe érve az osztály már bent volt. Mindenki engem nézett. Roppant kellemetlen volt. Lehajtott fejjel vonultam végig egyenesen a helyemre.
Amint vége lett az óráimnak összepakolva a cuccaimat megindultak kifelé.
A barátnőim már otthon vannak. A mázlisták. Amint kiértem a kapunk meghökkenve vettem észre a rám féloldalasan mosolygó Jackson-t.
- Hát te mit keresel itt? - kérdeztem kicsit csodálkozva.
- Azt hiszem találkozunk... - mosolygott rám.
Én is csak mosolyogtam rá. Most nem kérdezett semmit sem csak elvette tőlem a mappát és elindultam majd ő csak szorosan mellettem haladt. Roppant jól esett, hogy ennyire közel van hozzám.
Az utcán rengeteg ember bámult meg. Kicsit megijedtem de csak lehajtott fejjel haladtam és néha-néha felpillantottam.

3. fejezet

Első pillantás!

"Mert néha nem az első benyomás a fontos!" Sajátom...







Az úton persze Briana végig a parkot szemlélte. Olyan nevetséges volt. végig csak azon mosolyogtam. Amint a suli elé értünk megpillantottam egy halom fotós környékezve Kellan-t. Lépteimet gyorsítottam.
- Szia két bal láb! - kiabálta Kellan és odafutott hozzám.
- Szia te betontömb! - nevettem.
Majd Briana fülig érő szájal és enyhén kipirult arccal nézte az előtte álló fiút.
- Kellan ők itt a barátnőim, Briana és Lillyan.
- Üdv csajok! - mondta Kellan.
Még kicsit dumáltunk majd már mentünk is befelé. Briana volt aki inkább beszélgetett Kellan-nal. De van egy olyan érzésem ,hogy ezek közt még lesz valami. Majd már siettem is átvenni a papírjaimat és a többi cuccomat. Siettem is az első órámra ami elméletileg a végzősökkel is van egyben. Na ezt nem értettem.  Amint beértem leültem egy üres padra. Sokan rém néztek ez miatt is. Nem értettem miért. De amint becsöngettek nem jött aki mellettem ülne vagyis csak erre tippeltem.
Amint belépett a tanár roppant helyes volt. Olyan 25 körül lehetett haja göndör volt de hátrafogta. A csajok szinte csorgatták a nyálukat csak én nem. Tulajdonképpen helyes meg minden de engem csak Jackson érdekel. Bár tudom, hogy soha nem fogok összejönni vele a tudat mégis csak jó.
Elkezdődött az óra de nekem egy röpke bemutatkozást kellett tartanom és már ment is az óra. Hamar elment de legalább nem volt unalmas. Óra után siettem az összes órámra is.
Szerencsére az egész napom hamar elment. Este öt órakör már otthon is voltam. Átöltöztem majd megírtam a házimat és ledőltem az ágyba majd benyomtam a laptopom és gyorsan megnéztem az üzijeimet. Kellan be is jelölt Facebook-on amin csak nevettem. De hamar rám is írt. Eldumálgattam vele de inkább Briana felől érdeklődött. Kicsit észbe veregettem és a barátnőmre is ráírt. De csak a sikítást hallottam. Elkapott a röhögő görcs ettől.
Még dumálgattunk egy kicsit majd mentem is. Ettem és letusoltam majd bedőltem az ágyba. NAgyon hamar elaludtam ami nem csoda. Másnap reggel mosolyogva keltem fel. De sajnos nem maradt időm lemenni futni. Felöltöztem majd egy nagy vagyis a szokásos hatalmas mappámmal az oldalamon indultam neki a sulinak. Briana lelépett már és Lillyan-nak pedig nincs első órája.
***
Ma a parkban fogjuk eltölteni az időt. Tiszta unalmas lesz előre tudom már. Bár tudom mennyire jó a tájat rajzolni meg miden mégis kicsit ideges vagyok, hogy most fogom elrontani a rajzaimat.


/Jackson szemszöge/

Másnap Ashely közölte, hogy lelép pár napra valami forgatás miatt. Ennek felettébb nagyon örültem. Aztán egyik nap mikor már Rob és Kellan is ráért úgy döntöttünk, hogy kimozdulunk egy kicsit vagyis lemegyünk a parkba ahol Kellan szokott futni. Azt mondta találkozott egy csajjal...nem olyan mint Ashley de szerinte esélye lenne nálam. Nem értettem de mindegy is.
Amint elindultunk Kellan csak végig egy Briana nevű lányról mesélt. Látszott rajta, hogy fülig beleesett abba a csajba. Amint leértünk egy csomó egyetemista csaj és srác ücsörgött a köveken és rajzolgatott. De volt egy lány aki...tényleg elbűvölő volt. Haja éppen, hogy leért a vállán, nem volt egy nagyon sovány csaj de az nem nagyon érdekelt. Arca gyönyörű volt. Még tett a lapátra a dekoltázsa.
- Na nekem már beszélnem sem kell! - nevetett fel Kellan.
Leültünk de Kellan már pont ahhoz a csajhoz ment akit ideérkezésünk óta figyelek.
- Helló két bal láb! - tisztán lehetett hallani Kellan szövegét.
- Szia betontömb.
Nevetett fel a csaj. A nevetése teljesen elvarázsolt. Majd megláttam azokat a kék szemeket és csak figyeltük egymást. Láttam rajta, hogy elvörösödik de tekintetét nem veszi le rólam. Majd hirtelen Kellan tereli el a figyelmét és már nem engem néz.

2. fejezet

Remélem ehhez több komit fogok majd kapni.. :$ Köszönöm GG a bő kommentárt... jó volt olvasni! :D


/Rachel szemszöge/

“Minden egyes ember, akivel találkozok feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.” (Ralph Waldo Emerson)

Rachel Avigan a nevem és 19 éves vagyok. Szeptemberben leszek első éves a művészeti akadémián. Már nagyon várom. Mindenem a rajz és persze a Twilight-saga trilógia. 19 éves létemre eléggé megszállott vagyunk de nem érdekel ki mit gondol rólam. Én szeretem őket és kész!
Minden vágyam pedig az, hogy találkozhassam velük. Premiereken folyamatosan ott vagyok és tombolok ezerrel. A Twilight első premierje óta teljesen Kristen és Jackson fan vagyok. hát nem tehetek erről. Ilyen vagyok és kész.
Magamról nem lényeges olyan sok mindent említeni. Rövid haj, nem vagyok modell alkat de szeretek csajosan öltözködni. Pasikat és a bulizást kerülöm de messziről. Legjobb barátnőimmel Briana-val és Lillyan-el. Ők a legjobb barátaim és egyben óvodás korunk óta ismerjük egymást. Nagyon jó barátnőim és egyben vetélj társaim is. Ők is szeretik a Alkonyat fanok de attól még mi örökké barátok maradunk az biztos!
Ma is napos reggel volt...Ma kezdem el a sulit...Szeptember elseje van. tiszta jó lesz már nagyon várom. Reggel én keltem fel először. Mint általában mindig. Kiszálltam az ágyból és felöltöztem majd egy pohár kávé után lesétáltam. Majd egy kis gyors bemelegítés után nekiláttam a reggeli kis kocogásomnak. Bár nem vagyok olyan sovány azért egy kis kocogás mindig belefér a reggeli programjaimba.
Amint leértem a parkhoz a szokásos útvonalamat kezdtem el futni. Amint második körömet mentem éreztem, hogy késében leszek. Rápillantottam az órámra. Hirtelen egy nagy valamibe ütköztem és az erő olyan nagy volt, hogy földre estem tőle. Kinyitottam a szemem és a fejemet fogtam. Hirtelen két hatalmas, izmos kéz nyúlt hozzám.
- Bocsáss meg! Nem figyeltem.
A hangja...teljesen libabőrös lettem. Amint felemeltem a fejem, hogy kezéhez érjek arca az volt akinek gondoltam. Azok a gyönyörű kékes szemek és az izmos test, szőkés bár inkább most enyh fekete árnyalatú haj...Teljesen kirázott a hideg. Kezén ragadott és felhúzott.
- Azt hiszem a bemutatkozás az én részemről nem lényeg! - húzta felém féloldalas mosolyát.
Egyszerűen szívdöglesztő volt. Ha ezt Briana megtudja meg fog fojtani majd.
- Viszont téged nem ismerlek...megtudhatom ki vagy? - kérdezte.
- Rachel Avigan... - mondtam.
Kicsit még sokkos állapotban voltam tőle. Újra órámra néztem. Nagyon is késésben voltam.
- Ne haragudj. Sietek mert elkésem a suliból.
- Elkísérlek. Nehogy bajod legyen.
Ezen csak mosolyogtam. Majd neki is indultunk aztán csak futottunk az emeletes házig. Ha tegnap valaki azt mondja nekem, hogy ma Kellan Lutz fog hazakísérni kinevetem...Erre....egymás mellett futunk. Tisztára boldog voltam mégis belül úgy remegtem és féltem is. Bár ki ne félne ha Kellan Lutz kísérné haza őt miután egy hatalmasat vágódott tőle?
De egyre inkább éreztem bármennyire is sietek tuti el fogok késni. Ráadásul Kristen is fel kell hívom még...Igen Kristen Stewart. Kicsi korunk óta ismerem őt is de amióta "Sztár" el is felejtett és nem is hív. Szerintem azt sem tudja már, hogy ki is vagyok valójában én.
Sikeresen megérkeztünk a házhoz.
- Köszi. - mondtam.
- Szívesen. remélem látlak még két bal láb! - kacsintott rám.
- Én is betontömb! - ezen csak nevettünk de ő már ment is.
Én gyorsan fel siettem. Amint beértem a barátnőim csak néztek rám. De nem értem erre rá. Azonnal elvonultam a szobámba és nekiláttam felöltözni. Egy fekete farmer és egy rövid ujjú rá egy laza szürke kardigán. Majd gyorsan felkaptam a fekete magas sarkút és már a táskámat is felkaptam majd kisiettem.
Briana azonnal megrohamozott.
- Ki volt az? Olyan volt mint Kellan... - az utolsó szót álmodozva mondta ki.
- Mert Kellan is volt! - dugtam ki rá a nyelvem és haladtunk le a lépcsőn. - Ez a betontömb nekem jött!
Nevettem el magamat.
- Te mázlista...Utállak! - nyafogott Briana.
Újra csak nevetnem kellett ezen. A suliig vezető utat végig nevettük. Olyan jó, hogy meg vagyok áldva ilyen jó barátnőkkel mint ők.

1. fejezet

“Kisgyermek koromban nem értettem, miért csak az emberekért kell imádkoznom. Miután édesanyám lefekvés előtt megpuszilt, magamban kiegészítettem az esti imát egy általam kiötölt fohásszal valamennyi élőlényért.” (Albert Schweitzer)

Érzések és kényszer


/Jackson szemszöge/


Ha azt mondják neked, hogy "Az mellett vagy akivel egész életedet leélheted!" Akkor ő hazudik. Ashely a barátnőm mégsem azt érzem amit ilyen kor kéne. Szeretem őt meg minden mégsem azt akarom, hogy ő szülje meg a gyerekeinket. Vagyis nem tőle szeretnék egy nagy családot. Bármennyire is szeretem vagy éppen utálom őt.
De milyen lenne az ha lenne gyerekünk és egyszer a neten anyjukat mint kezével takarja el melleit? És hát én sem vagyok egy jómadár az is biztos. De én legalább tudom hol a határ. Igaz nálam is becsúszik 1-1 egy éjszakás kis kaland de nem véletlenül. Ezek miatt erősödött meg bennem az a tény, hogy Ashely nem az igazi. Ha ő lenne biztos nem hancúroznék másokkal csak vele.
Egy ideje már fogalmazgatom magamban mit is kéne neki mondanom hiszen örökké nem maradhatok vele. Viszont semmire sem jutok mert valamilyen oknál fogva egyik kis részem még hozzá köt akármennyire is meg akarok szabadulni ettől a kapcsolattól. Talán azt is mondhatnám, hogy ragaszkodás nőtt ki köztünk. De ez inkább testvéri volt mintsem szerelmi...vagyis a részemről.
reggel a napsütés fogadott és Ashely parfümjének illata. Lassan nyitottam ki szememet és Ash feje a mellkasomon volt. Majd megéreztem amint kezem végig simítja hasamat a pólón keresztül.
- Levehetted volna! - hallottam meg hangját.
- Fáztam. - mondtam egyszerűen.
Tulajdonképpen nem ez volt a baj. Egyszerűen nem akartam őt! Nem akartam vele ágyba bújni vagy egyáltalán bármit is csinálni. Rob mindig azt mondja hagynom kéne őt hisz csak játszik velem. Amióta Joe elhagyta visszakönyörögte magát hozzám. De így hónapok eltelte után már én is rájöttem, hogy hiba volt. Hiba volt, hogy visszajött és az is, hogy visszafogadtam. De hát majd egyszer ha lesz elég erőm közlöm vele, hogy vége és ennyi.
De addig sajnos megmarad ez az álca és a jó pofizás. Ashely kimászott mellőlem majd már ment is a fürdőbe. Igen...Megint nála aludtam el de ma csak azért is otthon fogok az én saját ágyamban és a hülye lakótársammal Ben G-vel és persze az imádni való macskámmal Dean-nal.
Kimásztam az ágyból én is. Felvettem a cipőmet majd a pulcsimat. Amint Ashley is kijött egy búcsú csók után el is mentem. Egyenesen hazafelé vettem az irányt. Amint megláttam a sok fotós egyből felvettem a napszemüvegem és a kapucnit is ráhúztam a fejemre.
Futásnak eredtem és szerencsére épségben meg is láttam a házat. remek...Ben nem gyújtott fel egy lakót sem. Kicsit megkönnyebbültem ettől.
Kinyitottam az ajtót majd felsiettem a harmadikra és benyitottam. A lakás olyan volt mint amikor itt hagytam csak több volt a sörösüveg. Ezen önkénytelenül is mosolyognom kellett. Beléptem majd betettem magam után az ajtót. ben álmos arccal lépett elő a szobájából.
- Jó reggelt! - nevettem ki.
- Nagyon vicces! Én legalább jót buliztam.
Ezen már csak mind a ketten nevettünk. Én nem mondtam semmit sem majd bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Ledobtam a cipőmet és csak kifeküdtem az ágyamon. Nem akartam mást csak pihenni és nem azon jártatni az agyam, hogy hogyan is fogok szakítani Ashley-vel. De remélem nem kell sokat várnom és megtalálom azt akit neme szántak.

Sziasztok

Ez az első blogom és remélem tetszeni is fog majd a legtöbb embernek aki ide téved hozzám.



Történet:

Jackson Rathbone és Ashley Greene egy tökéletes párnak tartja magát. Szeretik egymást de sokat veszekednek és féltékenység is elég gyakori ez náluk. De mikor Ashely elmegy egy forgatásra Jackson felszabadultnak érzi magát aki most végre kicsit szabad lehet. De ekkor még nem tudja, hogy közeleg az ámor nyila is. Teljesen felszabadultan éli mindennapjait Ashley távolságában.
Míg egy nap Kellan-nal és Rob-al el nem indulnak egy kicsit sétálgatni. Arra nem számítanak, hogy a parkban egyetemista grafikus lányok rajzolnak. De volt egy lány akin Jackson szeme megakadt. A lány nem éppen volt egy igazi modell de mégis volt benne valami ami megragadta Jackson-t.
De vajon mi lesz ebből? Jackson mer tenni valamit vagy hagyja az egészet? És egyáltalán...Ashley mit tud meg majd erről?