2. fejezet

Remélem ehhez több komit fogok majd kapni.. :$ Köszönöm GG a bő kommentárt... jó volt olvasni! :D


/Rachel szemszöge/

“Minden egyes ember, akivel találkozok feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.” (Ralph Waldo Emerson)

Rachel Avigan a nevem és 19 éves vagyok. Szeptemberben leszek első éves a művészeti akadémián. Már nagyon várom. Mindenem a rajz és persze a Twilight-saga trilógia. 19 éves létemre eléggé megszállott vagyunk de nem érdekel ki mit gondol rólam. Én szeretem őket és kész!
Minden vágyam pedig az, hogy találkozhassam velük. Premiereken folyamatosan ott vagyok és tombolok ezerrel. A Twilight első premierje óta teljesen Kristen és Jackson fan vagyok. hát nem tehetek erről. Ilyen vagyok és kész.
Magamról nem lényeges olyan sok mindent említeni. Rövid haj, nem vagyok modell alkat de szeretek csajosan öltözködni. Pasikat és a bulizást kerülöm de messziről. Legjobb barátnőimmel Briana-val és Lillyan-el. Ők a legjobb barátaim és egyben óvodás korunk óta ismerjük egymást. Nagyon jó barátnőim és egyben vetélj társaim is. Ők is szeretik a Alkonyat fanok de attól még mi örökké barátok maradunk az biztos!
Ma is napos reggel volt...Ma kezdem el a sulit...Szeptember elseje van. tiszta jó lesz már nagyon várom. Reggel én keltem fel először. Mint általában mindig. Kiszálltam az ágyból és felöltöztem majd egy pohár kávé után lesétáltam. Majd egy kis gyors bemelegítés után nekiláttam a reggeli kis kocogásomnak. Bár nem vagyok olyan sovány azért egy kis kocogás mindig belefér a reggeli programjaimba.
Amint leértem a parkhoz a szokásos útvonalamat kezdtem el futni. Amint második körömet mentem éreztem, hogy késében leszek. Rápillantottam az órámra. Hirtelen egy nagy valamibe ütköztem és az erő olyan nagy volt, hogy földre estem tőle. Kinyitottam a szemem és a fejemet fogtam. Hirtelen két hatalmas, izmos kéz nyúlt hozzám.
- Bocsáss meg! Nem figyeltem.
A hangja...teljesen libabőrös lettem. Amint felemeltem a fejem, hogy kezéhez érjek arca az volt akinek gondoltam. Azok a gyönyörű kékes szemek és az izmos test, szőkés bár inkább most enyh fekete árnyalatú haj...Teljesen kirázott a hideg. Kezén ragadott és felhúzott.
- Azt hiszem a bemutatkozás az én részemről nem lényeg! - húzta felém féloldalas mosolyát.
Egyszerűen szívdöglesztő volt. Ha ezt Briana megtudja meg fog fojtani majd.
- Viszont téged nem ismerlek...megtudhatom ki vagy? - kérdezte.
- Rachel Avigan... - mondtam.
Kicsit még sokkos állapotban voltam tőle. Újra órámra néztem. Nagyon is késésben voltam.
- Ne haragudj. Sietek mert elkésem a suliból.
- Elkísérlek. Nehogy bajod legyen.
Ezen csak mosolyogtam. Majd neki is indultunk aztán csak futottunk az emeletes házig. Ha tegnap valaki azt mondja nekem, hogy ma Kellan Lutz fog hazakísérni kinevetem...Erre....egymás mellett futunk. Tisztára boldog voltam mégis belül úgy remegtem és féltem is. Bár ki ne félne ha Kellan Lutz kísérné haza őt miután egy hatalmasat vágódott tőle?
De egyre inkább éreztem bármennyire is sietek tuti el fogok késni. Ráadásul Kristen is fel kell hívom még...Igen Kristen Stewart. Kicsi korunk óta ismerem őt is de amióta "Sztár" el is felejtett és nem is hív. Szerintem azt sem tudja már, hogy ki is vagyok valójában én.
Sikeresen megérkeztünk a házhoz.
- Köszi. - mondtam.
- Szívesen. remélem látlak még két bal láb! - kacsintott rám.
- Én is betontömb! - ezen csak nevettünk de ő már ment is.
Én gyorsan fel siettem. Amint beértem a barátnőim csak néztek rám. De nem értem erre rá. Azonnal elvonultam a szobámba és nekiláttam felöltözni. Egy fekete farmer és egy rövid ujjú rá egy laza szürke kardigán. Majd gyorsan felkaptam a fekete magas sarkút és már a táskámat is felkaptam majd kisiettem.
Briana azonnal megrohamozott.
- Ki volt az? Olyan volt mint Kellan... - az utolsó szót álmodozva mondta ki.
- Mert Kellan is volt! - dugtam ki rá a nyelvem és haladtunk le a lépcsőn. - Ez a betontömb nekem jött!
Nevettem el magamat.
- Te mázlista...Utállak! - nyafogott Briana.
Újra csak nevetnem kellett ezen. A suliig vezető utat végig nevettük. Olyan jó, hogy meg vagyok áldva ilyen jó barátnőkkel mint ők.